Sziasztok!
Itt is van, a következő rész, remélem elnyeri a tetszéseteket. Ne felejtsetek el, nyomot hagyni magatok után.
Pusza, Lara xx.
Pont csöngettek és jött be a tanár. És ki is lehetett volna ha nem.
-Zayn Malik!-kiáltott fel Kim
-Kim a fülem már cseng.-mondtam hangosan
-Bocs nem akartam.-ült le mellém
-A bocsok az erdőben élnek és nem a suliban.-kuncogtam
-Hahahaha csak nem nevetek rajta.-Kim
-Oké osztály egyet szögezünk le a nevem nem Zayn,ha nem Mr.Malik.
-Oké de elkezdhetjük az ének órát?-kérdeztem rá
-Persze akkor énekelj valamit.-támaszkodott az asztalnak
Gondolkoztam,hogy mit énekeljek nekik de semmi nincs a fejemben.
-Tanár úr nem tudok semmiféle dalt.
-Akkor segítek.
-Nem kell nincs hangom és nem is akarok énekelni.-utasítottam vissza.
-Oké én adtam egy esélyt.-vont vállat.
Ez az énekóra kész káosz lesz úgy érzem. A csajok csak a tanárt nézik és még az anyagot se fogunk venni mert ismerkedünk.
-Na gyerekek én kérdezek ti válaszoltok.Oké?-Mr.Malik
-Oké.-ment a válasz
-Na akkor ki Lara?-Malik
-Én.-emeltem fel a kezemet
-Oké. Hány éves vagy?
-Én? 18. Maga tanár úr?-kérdeztem vissza
-Én 20 vagyok.
-Jó.
-Na Kim? Ő ki?-tancsi
-Itt vagyok!-Kim
-Te hány éves vagy?
-Én 17 vagyok.
-Oh szép kor.
-Köszi vagyis köszönöm.-javított magán
-Te veled majd beszédem lesz.
-Már megint mi rosszat mondtam?-kérdi vissza
-Majd meg tudod.
-Hahahaha Kim te itt maratsz.-nevetem hangosan rajta
-Oké lesz még egy maradó.-Mr.Malik
-Na ez mér nem vicces.-vágtam be a durcit
Az óra másik felét csak untam. Jézusom mikor van vége ennek az órának? Jaj de még itt kell maradnom. Ez a nap már nem lehet rosszabb.
-Na tanár úr mit akart mondani?-kérdeztem unottan
-Neked annyit, hogy viselkedj az órámon. És a másik hölgynek meg azt,hogy a következő órára meg dalt kell írnia.-kaptuk meg a választ
-Holnapra?-akadt ki Kim
-Nem egy hét múlva az asztalomon legyen.
-Szuper de mehetünk mert haza kell érni.-mutattam az ajtó felé
-Persze mehettek.
Én sietve hagytam el a termet, és húztam magam után Kimet. Olyan gyorsan siettem ki a suliból, hogy szegény Kimet ott hagytam a szekrénynél. Áh, nem baj, majd haza megy busszal.
Gyalogolok egy magamban, és egy fekete kocsi áll meg mellettem. Ki is lehet benne? Hát persze Chris.
-Te mit keresel erre? - kérdezte
-Csak haza megyek.-válaszoltam.
-Na gyere elviszlek.
-Hova?
-Haza. Hozzátok.-nyitotta ki az ajtót.
-Nem köszi.-csuktam vissza.
-De Lara. kérlek.-könyörgött nekem a kocsiból.
-Nem. Nekem azt tanították, hogy idegen bácsi kocsijába ne üljek.-és indultam előre.
Chris kipattant a kocsiból, felemelt és betuszkolt.
- Ez emberrablás! - vinnyogtam
- Igen. De jó értelembe. - ült be a vezető ülésbe
- Az. Persze. - vágtam be a durcát.
- Jajj. Hagyd abba. Nem erőszakollak meg. - pillantott fél oldalasan rám, majd újra az utat nézte. Kifele fordultam, és elkezdtem nézni ahogyan a fák mellett megyünk el. 'Várjunk csak. De én, nem erre lakom.' -gondoltam.
- Chris! Én nem erre lakom! - néztem rá mérgesen
- De. Most erre. - nevetett
- Állj meg, vagy kiugrom.
- Úgy se teszed meg.
- Igaz. -néztem ki az ablakon
- Akkor meg? - nevetett ki. Újra.
Én csak néztem magam elé, és meg se szólaltam. Egyszer csak egy házhoz értünk.
-Christofer, most hol is a fenében vagyunk?-kérdeztem
-Hát nálam vagy.-válaszolta
-Mi van? Nekem otthon kell lennem.-akadtam ki
-Nyugi, otthon leszel. Majd később.
-Jó. De haza viszel.
-Igen, haza viszlek.
Bevezetett a házba és nagyon meglepődtem, mivel nagy volt a tisztaság. Levettem a cipőt az ajtónál, ahogy szokás, és Chris meg csak besétál a koszos cipővel.
-Chris, vedd le a cipőt. Nem látod hogy takarítottak?-néztem körbe
-Jól van anya, leveszem a cipőt.-mondta nekem
-Megverlek. Nálam van egy szalámi, és nem félek használni.-és tényleg volt a kezemben egy szalámi, mert Chris boltban volt, és mikor találkoztunk, segítettem neki behozni a cuccokat.
-Na gyere, ha mersz.-jött felém
Megfogta a szalámi másik végét,s közben végig a szemembe nézett. Már összeért a testünk, annyira közel volt hozzám. Milyen szép zafír zöld szemei vannak. 'Ébredj fel Lara!'-szólalt meg egy hang a fejemben. Chris végig simította az arcomat, és az államnál meg állt a keze. Felemelte a fejemet, s megakart csókolni.
-Chris ne.-toltam el magamtól
-Mit ne?- jött megint felém
-Ne csináld.
-Jó, nem csinálom. De tudod, hogy mit érzek irántad?-kérdezte
-Nem. Mit?
-Te nem látod?
-Mit?
-Tetszel nekem Lara. Azóta amióta csak ismerlek.-fogta meg a kezemet
-Chris. Akkor gólyák voltunk.-néztem a szemébe
-Igen. Akkor most meg végzősök vagyunk. És én....-ezt úgy utálom ha nem fejezik be a mondatot.
-Én? Folytasd.
-Nem lényeg, gyere haza viszlek.-ment az ajtó felé
Vettem fel a cipőt és mentem a kocsi felé. Beültem az anyós ülésre, és vártam. Chris egy szál rózsával jött ki a házból, és az én részemre jött. Kinyitotta az ajtót, és letérdelt.
-Lara, eljössz velem egy randira?-kérdezte
-Hát.......-mikor belenéztem a szemébe olyan ragyogást láttam, amit még nem.
-Igen, elmegyek veled egy randira.-válaszoltam
-Köszi.-ölelt át.
-Oké. De mehetünk? Mert otthon kéne lennem.
-Jó, megyünk is.-beült a kocsiba és már indultunk is.
Ültem a kocsiban, és csak az utat néztem. Chris rám nézett, és egy mosoly jelent meg az arcán. Oda értünk a házhoz, s beállt a felhajtóra. Kiszálltunk a kocsiból, és ott maradtunk nekidőlve beszélgetni.
-Lara, amit mondtam, azt komolyan gondolom.-nézett rám
-Tényleg, nem fejezted be a mondatodat.-hoztam szóba
-Azt akartam mondani akkor,hogy.....-megint nem fejezte be
Áá... lefagyok mikor a szemedbe nézek.-mondta ki
-Lara! Gyere be!-kiabált Will
-Ne haragudj, mennem kell.-indultam hátra felé, és ekkor visszarántott.
-Akkor este látlak a bulin?-kérdezte azokkal a szép zöld szemeivel.
-Igen, látni fogsz.-válaszoltam
Adtam neki egy puszit az arcára, és futottam be a házba. Az ajtóban visszanéztem és láttam, hogy bevörösödött. Chris tényleg szerelmes belém? De Chris olyan aranyos áá..... Lara verd ki a fejedből. Megláttam aput is gyorsan meg kell kérdeznem,hogy elmehetek-e a buliba.
-Apa, elmehetek az egyik barátomhoz bulizni?-kérdeztem csillogó szemekkel.
-Nem.-kaptam vissza a választ
-Kérlek apa!-könyörögtem
-Nem. Na jó de csak egy feltétellel. Will nem lesz egyedül itthon.-adta fel a feladatot
-Oké, szerzek neki bébiszittert.
-Akkor mehetsz.
-Köszö-köszi-köszi.-öleltem meg
Felrohantam, és egy dögös ruhát kerestem, és pár perc keresgélés után, rá is találtam. De ekkor megcsörrent a telefonom.
-Ki ez?-néztem rá a telefonra.
