Mi a fene történik itt?

Sziasztok!

Itt van a kövi rész, remélem tetszeni fog. És nem felejtsetek el, nyomokat hagyni magatok után! :)

És imádlak titeket. 4 taggal bővült az olvasóim száma. Köszönöm szépen. :)

Puszi, Lara xx.

Reggel felkelek és csak ülök és nézem a nagy semmit. Ülök a szobámban és nem tudom. Suliban kéne lennem és még el is kel készülnöm. A házi dolgozatomat is le kell adnom Mr. Malik-nak is. Áá.. miért kellet neki megjelenni?

-Kinek?-kérdezi egy hang.

-Apa!-fordultam meg.

-Na? Ki jelent meg?

-A bátyám.

-Oh. Lara.-ölelt meg.

-És azt akarja,hogy költözzek hozzá.

-Nem engedem.-mondta határozottan.

-De miért nem? Ő a tesóm!-csattantam fel. És Luket-meg elengedted.

-Igen! Mert ő a fiam te meg ..........-ült le az ágyra.

-Én meg?

-Te meg a kislányom vagy!-kiabált rám.

Láttam, hogy a padlón könnycseppek jelentek meg.

-Én nem akarlak téged elveszíteni. Mert ha elmész akkor már nem lesz rám szükséged, és ez.......-és sírt tovább.

Én csak álltam ott és néztem. Odafutottam.

-Apa! Rád mindig szükségem lesz.-és megöleltem.

Egy puszit adott a fejem búbjára, és ott álltunk az szobámban.

-Apa. Szeretlek.

-Én is, de nagyon.

-Mi folyik itt?-kérdezte Kim.

-Semmi. Lelkizés volt, vagyis van.-nevettük el magunkat.

-Oké. De mehetünk?

-Persze.-válaszoltuk.

Megyünk le a lépcsőn, és csak annyit vettem észre,hogy volt Kim, nincs Kim. Kim a földön ül és magán nevet. Én nézek rá olyan nem tudom fejjel.

-Áú. Ez most nagyon fájt.-Kim.

-Miért rohantál?

-Mert, hogy legyen mit kérdezned.

Megyünk a kocsihoz, és apu már a dudát nyomta, hogy siessünk már.

Beültünk a kocsiba és mát a suliba igyekeztünk. Az út olyan nem tudom, hogy milyen volt mert nem arra figyeltem. A sulihoz érve, Kim kimászott a kocsiból és előre futott.

-Kim, hová mész?-kiabáltam utána.

-A tanárhoz!-jött egyenesen a válasz.

Oké, ez most nekem egy kicsit fura volt. De lehet, hogy nem csak nekem. Na mind egy, nem is gondolok rá. Megyek a szekrényem felé, mert a kottákat ki kell vennem a tanárnak. Áá.... miért kell éneket tanulni? Jó szeretek énekelni de, miért  erről beszélek? Kinyitottam a szekrényt és egy fénykép esett ki belőle. De én képet nem tettem a szekrényembe. Na de ez nem érné ha nem mutatom meg nektek.

Ez a kép volt az. Itt pont Luke-val vagyok és azon a napon ment el. De félreértés ne legyen, Luke a mostoha tesóm. De ez a kép nála kellene lennie. Nagyban nézem a képet és valaki átkarolta a derekamat. Megfordultam és ki volt az.

-Luke!-kiáltottam fel.

-Hugi!-felkapott és megpörgetett.

-Hát te? Hogy, és mikor?-kérdeztem.

-Haza jöttem, hogy lássam a hugomat.

-Apáék tudják, hogy haza jöttél?

-Nem. De majd megtudják.

-Nagyon örülök, hogy haza jöttél.  De énekre kell mennem. Majd beszélünk. Szia.

Ott hagytam és mentem az ének terem felé. Nyitom ki az ajtót és nem hiszek a szemeimnek. Kim és Mr.Malik az asztalom smárolnak. Fújjj.

-Mi a fene történik itt?-szólaltam meg.

-Lara, várj megmagyarázom.-Kim

-Lara, megmagyarázzuk.-Zayn

Megfordultam és kifutottam a teremből. Ez kész őrület Kim és Zayn? Fúj. Kirázott a hideg. Ez csak egy álom. Becsukom a szemem és ez a dolog meg se történt. Megfordultam, hogy követ-e Kim de nem Kim volt, hanem Zayn.

-Lara, várj már!

-Nem! Hagyjon engem békén. Undorító!-fordultam vissza.

-Várjál már! Legalább hagy magyarázzam meg.-szorítani kezdte a karomat.

-Nem! Engedj el!

-Na jó. Ha nem jössz velem akkor én viszlek el.-és húzott maga után.

-Hagyjál békén!

-Lara! Csak hallgass meg. Én és Kim jelenleg együtt vagyunk.-mondta ki.

-Mi van?-kérdeztem vissza.

Ezt nem hiszem el. Kim? Itt álok Zayn előtt és nem tudok megszólalni. Mit mondjak? Valamit mondanom kell. De mit?

-Na? Mit szólsz?-Zayn.

-Gratulálok.-válaszoltam.

-Köszi. Tudtam, hogy te nem akadsz ki.

-Na menjél, vár a barátnőd.-mondtam.

Rám mosolygott és elment. Az tuti, hogy énekre nem megyek be. Inkább kint az udvaron maradok. Megyek az ajtó felé és valaki vagy valami nekem jön.

-Bocsi. Oh te vagy az?-Niall.

-Igen én vagyok.-és elmentem.

 Ekkora gyökért, mint ő a föld nem hordott a hátán. De nem is érdekel. Nem tudom, hogy mi baja van velem. De ha ilyen velem akkor én is ilyen leszek vele.

                                                                           

Most ezek felbukkantak?

Sziasztok!

Itt van a kövi rész, remélem tetszeni fog. És nem felejtsetek el, nyomokat hagyni magatok után! :)

Puszi, Lara xx.

'Minek keresnek engem ismeretlen számon?'-kérdeztem magamtól a szobám kellős közepén.

-Igen. Ki az?-vettem fel a telefont.

-Lara. Te vagy az?-szólalt meg egy hang

-Igen. Ki az?

-Én vagyok az, a nagyi.

-Jézusom nagyi, megijesztettél.

-Nem akartalak. Csak annyit akartam, hogy jól vagytok-e?

-Igen, és anyuék odaértek?

-Igen, most jöttek meg.

-Az jó, de nagyi nekem most mennem kell, mert készülnöm kell egy talira.

-Oké, szia puszi szeretlek.

-Én is. Szia.-és letettem

Ezt nem hiszem el, ez komoly pont most hív fel? Ebben apa van a háttérben. Ezt megjegyeztem. Felvettem a ruhát, és megcsináltam a hajamat. Most pedig, megyünk. Oké Will megkajálva, és a szobájában játszik úgy, hogy nem lesz baj. A bébiszitter egy perc és itt van, de nekem mennem kell.

-Will! Elmentem majd jövök!-kiabáltam fel

-Oké!

Futottam ki a házból és pont akkor jött Chloe a bébiszitter.

-Szia. Lara vagyok, Will fent van játszik úgy, hogy baj nem lesz.

-Szia. Oké köszi, hogy szóltál.

Na szóval megyek Kim-ér,t és onnét meg a buliba, és láthatom Chris-t. Jézusom! Lara verd ki a fejedből! Miközben ezt mondogattam magamnak, oda értem Kim-hez.

-Kim! Gyere már!-kiabáltam az ajtóban

-Megyek!-jött vissza a válasz

  Kész vagyok mehetünk.

-Na végre kész vagy.

-Elmentem! Majd jövök!-és elindultunk.

Nagy beszélgetésünk közben már Chris házánál lettünk.

*Chris szemszöge*

Nagyban beszélgetek a haverokkal, mikor Lara belépett a házba. Én rögtön arra kaptam a fejemet. Jézusom, hogy lehet egy ilyen csaj mint Lara randizna velem? Lehet, hogy csak megsajnált? Majd kiderül. És most jön felénk. Mit csináljak? Elkezdtem a hajamat igazítani, meg az ingemet vagányra megcsinálni.

-Haver! Te mi a fenét csinálsz?-kérdezi Weill

-Hagyjad. Jön Lara és miatta csinálja az egészet.-Brandon

-Kuss! Brandon!-szóltam rá.

-Sziasztok.-köszönt Lara mikor odaért hozzánk.

-Szia.-köszöntünk vissza.

-Lara majd beszélnék veled négy szem közt.-szóltam neki

-Jó.

Egy lány iránt nem éreztem így mint Lara iránt. De ezt ő nem veszi észre. Miért nem? Áá... őrületbe fog kergetni engem. Itt beszél előttem, és most ha lehetne akkor most lesmárolnám.

-Chris. Itt vagy?- zökkentett ki Lara.

-Igen?

-Oké akkor élsz.

-Igen élek. Lara feljönnél egy pillanatra?

-Persze.

A lépcsőn felfelé menet gondolkoztam. Vajon, Lara tényleg igent mondott nekem a randira? Lara szépen és csendben jön utánam. Ez jó, nem? Bementem a szobámba és Lara meg jött velem együtt.

-Na, mit szeretnél?-kérdezte

-Azt akarom kérdezni, hogy tényleg eljössz vele egy randira?

-Igen tényleg.

-Akkor jó. Amúgy nagyon öhm..... csini vagy.-böktem ki nagy nehezen,

-Köszi. Te is jól nézel ki.

Én csak néztem a szemeit, és késztetést éreztem. "Csókold már meg!" Szólalt meg egy hang a fejemben. Közelebb mentem Larához, és mikor az ajkunk majdnem összeért, akkor....

-Gyertek le! Ezt meg kell néznetek.-Brandon.

-Na. Gyere Chris.-húzott maga után Lara.

Megyünk le a lépcsőn, és a szemem előtt két tanár. Ez most komoly? Lara teljesen lefagyott.

*Lara szemszöge*

Ez nem igaz? A tesóm? Az ki van zárva. Ő itt? Ellengettem Chris kezét és oda futottam.

-Louis!!!-mondtam és ő megfordult.

-Lara. Húgi!-és átölelt.

Olyan szorosan öleltem meg, hogy még a pólóját is összegyűrtem. Már a könnyek jöttek elő. Ezt nem hiszem el ő itt van. Végre egyvalakit a családomból átölelhetek. Ez a nap már jobb nem is lehetne.

-Louis. Nem is mondtad, hogy ilyen dögös a tesód.-szólalt meg Harry.

-De tanár úr!-szólaltam meg.

-Bocs! De itt már nem vagyok tanár.

-Oh. Oké.

-Oh. De hülye vagyok. Bemutatom a barátaimat.

  Ő itt Zayn, Niall, Liam és végül Harry.- mutatta be az összeset.

-Oh. Kettőt ismerek.-feleltem.

-Kiket?

-Zaynt és Harryt.

-Jah.

Ezt nem hiszem el. A tesóm itt van. Az igazi. Lehet ennél jobb az életem? Biztos, de lehet rosszabb is.  De azt nem akarom tudni. Louis már hiányzott. De nagyon! Már több időt lehetek vele, és ami elmaradt azt be kell pótolni.

-Lara. Kérdezhetek valamit?- Louis

-Persze.

-Nem költözöl hozzám?

Ránéztem és elmosolyodtam. Kimet néztem és ő csak azt mondta.

-Menjél!

-Tényleg? Kim.-odamentem és átöleltem.

-Na? Akkor jössz?

-Igen. Megyek. Csak....

-Csak?

-Mi lesz a nevelő szüleimmel?

-Megbeszéljük velük.

Na most az életem tényleg rendbe állt. Imádom Louist. Áá........ vele élhetek. Csak engedjék meg nekem.

-Louis. Akkor. Tényleg mehetek? Nem fogok a terhetekre menni? Mert ha igen akkor én......-nem hagyja, hogy befejezzem.

-Ne hülyéskedj velem. A húgom vagy. És mellettem a helyed.-és átölelt.

-De Louis. Nem mehetek el veled, mert itt a családom és fontosak a számomra.

-De Lara. Húgocskám. Gyere hozzám, nem ezt akartad egész életedben? Az igazi családoddal lenni?

-De. De nem tudja az igazi családom a múltamat.-mentem ki a teraszra.

-Ezért szeretném, hogy velem legyél.-karolt át.

Még beszélgettünk, és én már haza akarok menni.

-Louis. Haza viszel?

-Persze. Csak szedjük össze a többieket is.

Összekaptuk őket és indultunk is. Lerakott engem a háznál és futottam be. Levettem a cipőt és mentem a szobámba. Ott befeküdtem aludni és már álmodtam is.

Kérlek

Sziasztok!

Itt is van, a következő rész, remélem elnyeri a tetszéseteket. Ne felejtsetek el, nyomot hagyni magatok után.

Pusza, Lara xx.

Pont csöngettek és jött be a tanár. És ki is lehetett volna ha nem.

-Zayn Malik!-kiáltott fel Kim

-Kim a fülem már cseng.-mondtam hangosan

-Bocs nem akartam.-ült le mellém

-A bocsok az erdőben élnek és nem a suliban.-kuncogtam

-Hahahaha csak nem nevetek rajta.-Kim

-Oké osztály egyet szögezünk le a nevem nem Zayn,ha nem Mr.Malik.

-Oké de elkezdhetjük az ének órát?-kérdeztem rá

-Persze akkor énekelj valamit.-támaszkodott az asztalnak

Gondolkoztam,hogy mit énekeljek nekik de semmi nincs a fejemben.

-Tanár úr nem tudok semmiféle dalt.

-Akkor segítek.

-Nem kell nincs hangom és nem is akarok énekelni.-utasítottam vissza.

-Oké én adtam egy esélyt.-vont vállat.

Ez az énekóra kész káosz lesz úgy érzem. A csajok csak a tanárt nézik és még az anyagot se fogunk venni mert ismerkedünk.

-Na gyerekek én kérdezek ti válaszoltok.Oké?-Mr.Malik

-Oké.-ment a válasz

-Na akkor ki Lara?-Malik

-Én.-emeltem fel a kezemet

-Oké. Hány éves vagy?

-Én? 18. Maga tanár úr?-kérdeztem vissza

-Én 20 vagyok.

-Jó.

-Na Kim? Ő ki?-tancsi

-Itt vagyok!-Kim

-Te hány éves vagy?

-Én 17 vagyok.

-Oh szép kor.

-Köszi vagyis köszönöm.-javított magán

-Te veled majd beszédem lesz.

-Már megint mi rosszat mondtam?-kérdi vissza

-Majd meg tudod.

-Hahahaha Kim te itt maratsz.-nevetem hangosan rajta

-Oké lesz még egy maradó.-Mr.Malik

-Na ez mér nem vicces.-vágtam be a durcit

Az óra másik felét csak untam. Jézusom mikor van vége ennek az órának? Jaj de még itt kell maradnom. Ez a nap már nem lehet rosszabb.

-Na tanár úr mit akart mondani?-kérdeztem unottan

-Neked annyit, hogy viselkedj az órámon. És a másik hölgynek meg azt,hogy a következő órára meg dalt kell írnia.-kaptuk meg a választ

-Holnapra?-akadt ki Kim

-Nem egy hét múlva az asztalomon legyen.

-Szuper de mehetünk mert haza kell érni.-mutattam az ajtó felé

-Persze mehettek.

Én sietve hagytam el a termet, és húztam magam után Kimet. Olyan gyorsan siettem ki a suliból, hogy szegény Kimet ott hagytam a szekrénynél. Áh, nem baj, majd haza megy busszal.

 Gyalogolok  egy magamban, és egy fekete kocsi áll meg mellettem. Ki is lehet benne? Hát persze Chris.

-Te mit keresel erre? - kérdezte

-Csak haza megyek.-válaszoltam.

-Na gyere elviszlek.

-Hova?

-Haza. Hozzátok.-nyitotta ki az ajtót.

-Nem köszi.-csuktam vissza.

-De Lara. kérlek.-könyörgött nekem a kocsiból.

-Nem. Nekem azt tanították, hogy idegen bácsi kocsijába ne üljek.-és indultam előre.

Chris kipattant a kocsiból, felemelt és betuszkolt.

- Ez emberrablás! - vinnyogtam

- Igen. De jó értelembe. - ült be a vezető ülésbe

- Az. Persze. - vágtam be a durcát.

- Jajj. Hagyd abba. Nem erőszakollak meg. - pillantott fél oldalasan rám, majd újra az utat nézte. Kifele fordultam, és elkezdtem nézni ahogyan a fák mellett megyünk el. 'Várjunk csak. De én, nem erre lakom.' -gondoltam.

- Chris! Én nem erre lakom! - néztem rá mérgesen

- De. Most erre. - nevetett

- Állj meg, vagy kiugrom.

- Úgy se teszed meg.

- Igaz. -néztem ki az ablakon

- Akkor meg? - nevetett ki. Újra.

Én csak néztem magam elé, és meg se szólaltam. Egyszer csak egy házhoz értünk.

-Christofer, most hol is a fenében vagyunk?-kérdeztem

-Hát nálam vagy.-válaszolta

-Mi van? Nekem otthon kell lennem.-akadtam ki

-Nyugi, otthon leszel. Majd később.

-Jó. De haza viszel.

-Igen, haza viszlek.

Bevezetett a házba és nagyon meglepődtem, mivel nagy volt a tisztaság. Levettem a cipőt az ajtónál, ahogy szokás, és Chris meg csak besétál a koszos cipővel.

-Chris, vedd le a cipőt. Nem látod hogy takarítottak?-néztem körbe

-Jól van anya, leveszem a cipőt.-mondta nekem

-Megverlek. Nálam van egy szalámi, és nem félek használni.-és tényleg volt a kezemben egy szalámi, mert Chris boltban volt, és mikor találkoztunk, segítettem neki behozni a cuccokat.

-Na gyere, ha mersz.-jött felém

Megfogta a szalámi másik végét,s közben végig a szemembe nézett. Már összeért a testünk, annyira közel volt hozzám. Milyen szép zafír zöld szemei vannak. 'Ébredj fel Lara!'-szólalt meg egy hang a fejemben. Chris végig simította az arcomat, és az államnál meg állt a keze. Felemelte a fejemet, s megakart csókolni.

-Chris ne.-toltam el magamtól

-Mit ne?- jött megint felém

-Ne csináld.

-Jó, nem csinálom. De tudod, hogy mit érzek irántad?-kérdezte

-Nem. Mit?

-Te nem látod?

-Mit?

-Tetszel nekem Lara. Azóta amióta csak ismerlek.-fogta meg a kezemet

-Chris. Akkor gólyák voltunk.-néztem a szemébe

-Igen. Akkor most meg végzősök vagyunk. És én....-ezt úgy utálom ha nem fejezik be a mondatot.

-Én? Folytasd.

-Nem lényeg, gyere haza viszlek.-ment az ajtó felé

Vettem fel a cipőt és mentem a kocsi felé. Beültem az anyós ülésre, és vártam. Chris egy szál rózsával jött ki a házból, és az én részemre jött. Kinyitotta az ajtót, és letérdelt.

-Lara, eljössz velem egy randira?-kérdezte

-Hát.......-mikor belenéztem a szemébe olyan ragyogást láttam, amit még nem.

-Igen, elmegyek veled egy randira.-válaszoltam

-Köszi.-ölelt át.

-Oké. De mehetünk? Mert otthon kéne lennem.

-Jó, megyünk is.-beült a kocsiba és már indultunk is.

Ültem a kocsiban, és csak az utat néztem. Chris rám nézett, és egy mosoly jelent meg az arcán. Oda értünk a házhoz, s beállt a felhajtóra.  Kiszálltunk a kocsiból, és ott maradtunk nekidőlve beszélgetni.

-Lara, amit mondtam, azt komolyan gondolom.-nézett rám

-Tényleg, nem fejezted be a mondatodat.-hoztam szóba

-Azt akartam mondani akkor,hogy.....-megint nem fejezte be

 Áá... lefagyok mikor a szemedbe nézek.-mondta ki

-Lara! Gyere be!-kiabált Will

-Ne haragudj, mennem kell.-indultam hátra felé, és ekkor visszarántott.

-Akkor este látlak a bulin?-kérdezte azokkal a szép zöld szemeivel.

-Igen, látni fogsz.-válaszoltam

Adtam neki egy puszit az arcára, és futottam be a házba. Az ajtóban visszanéztem és láttam, hogy bevörösödött. Chris tényleg szerelmes belém? De Chris olyan aranyos áá..... Lara verd ki a fejedből. Megláttam aput is gyorsan meg kell kérdeznem,hogy elmehetek-e a buliba.

-Apa, elmehetek az egyik barátomhoz bulizni?-kérdeztem csillogó szemekkel.

-Nem.-kaptam vissza a választ

-Kérlek apa!-könyörögtem

-Nem. Na jó de csak egy feltétellel. Will nem lesz egyedül itthon.-adta fel a feladatot

-Oké, szerzek neki bébiszittert.

-Akkor mehetsz.

-Köszö-köszi-köszi.-öleltem meg

Felrohantam, és egy dögös ruhát kerestem, és pár perc keresgélés után, rá is találtam. De ekkor megcsörrent a telefonom.

-Ki ez?-néztem rá a telefonra.

Kezdetek

Éreztem mikor a nap fénye,a szobámba ér,és bársonyos bőrömet simogatja. Olyan meleg és gyengéd volt. Nem akarok felkelni,de muszáj lesz mert suliba kell menni. Óóóóóó de felelőtlen vagyok a családomat be se mutatom. Ők itt "anya és apa" éppen kicsomagolnak mert költöztünk.                                                

Van egy kisebbik tesóm fiú de nincs még róla képem ,de majd lesz. Ááááá találtam. Egy kicsit szerkesztetem a képet mert egy képpel mit érek semmit. Kicsi is vagány is meg szeretem is. Na anya neve: Holly,

apa neve: Joi és öcsikém neve: Will. Na ennyi elég belőlük. Jaj annyit beszélek,hogy elfogok késni a suliból. Befutottam a fürdőbe és gyorsan rendbe szedtem magamat. Gyorsan felkaptam a táskámat és lecsúsztam a lépcsőn,de szó szerint vegyétek.

-Sziasztok jó reggelt.-köszöntem hangosan.

-Jó reggelt!-mondták egyszerre.

-Joi kérhetek egy nagy szívességet?

-Ülj be a kocsiba.-fogta meg a kocsi kulcsot.

Felkaptam a szendvicsemet és gyors léptekkel mentem a kocsihoz. Beültem és vártam Joit (apát),hogy elinduljunk a suliba. Ő jött és végre elindultunk. Az út közben úgy éreztem,hogy mondani akar valamit.

-Apa mondjad.-szólaltam meg.

-Mit?-kérdezett vissza.

-Tuti,hogy mondani akarsz valamit.

-Igen azt akartam mondani,hogy nagyon szeretlek.

-Apa nem-nem-nem és nem.

-Nem is mondtam,hogy mit akarok.

-Nem vigyázok Will-re.

-Akkor jó.

Túl könnyű volt neki nemet mondani. Ez fura mert addig nem hagy amíg igent nem mondok.

-De Lara kicsim kérlek.-könyörgött.

-Apa nem.Kimmel megyek el bulizni.

-Nem mész.

-Apa!

-Kim át jöhet hozzánk és otthon buliztok.

-Jó.-adtam be a derekamat.

-Köszi.-mondta egy nagy mosollyal.

Az iskola elé értünk és pont mikor kiszálltam a kocsiból és elköszöntem apától. Elindultam a bejárat felé és akkor láttam,hogy a foci csapat akkor ér be a parkolóba. Én nem törődöm velük és inkább bementem a suliba. Mikor az ajtót nyitottam akkor mindenki köszönt.

-Szia Lara.

-Mizu Lara?

Csak úgy jöttek a köszönések mindenfelől.

-Lara!-kiabált nekem valaki.

-Kim!!-kiabáltam vissza.

-Na mizu? Akkor este bulizunk?-kérdezte csillogó szemekkel.

-Nem. Will-re kell vigyáznom, de azt mondta apa, hogy otthon bulizhatunk.

-De az nem olyan.-szomorodott el.

Eközben a szekrényeinkhez mentünk, és kivettük a könyveket az első órára. Valaki megszólalt a hátam mögött.

-Szia Lara.

-Szia Chris.

-Ma jössz bulizni?

-Nem tudunk, mert ilyen buzival nem bulizunk.-Kim

-Nyugi Kim, téged is hívni akartalak.

-Ja persze.

-Jól van Chris. Hol lesz a buli?-kérdeztem.

-Nálam lesz a buli. Majd gyertek úgy 8-ra.

-Oké. Ott leszünk.-Kim

-Már alig várom.-mondta egy kacsintással felém és elment.

-Kim, mi lesz az első óránk?

-Biológia.-válaszolta nagy mosollyal.

Elindultunk a terembe, és mindenki azt mondta,hogy a tanár lemondta a témazárót. Kim és én neki álltunk táncolni. De sajna jött a tanár. Lekellet ülni mindenkinek.

-Osztály. Ma a tesi tanár, és az ének tanár nem lesz.-mondta Mr.Black.

-Yee... nem lesz tesi és ének tanár.-szólalt meg Will.

-Will helyettesítő tanárok lesznek.

-Óóh.

Elmondta gyorsan az anyagot, és az anyag felénél Will nagyot ásított.

-Csöngessenek már.-Kim

Én ránéztem Chris-re, és ő meg rám kacsintott. Elmosolyodtam és előre néztem. Egyszerre csak a mennyek csengője, megszólalt. Végre vége a biosznak.

-Kim tesi lesz.

-Tényleg! -csillant fel a szeme. -Látjuk az új tanárt.

-Kikészítsem? Csak egy kicsit?

-Igen Lara, kérlek.

Elindultunk a tesi felé, és az öltözőbe mentünk. Én átöltöztem, és Kim szokás szerint nem tesizik. Kimentünk a pályára, és a lányok szaladtak hozzánk.

-Tudjátok ki lesz a tesi tanár?-kérdezik

-Nem. Ki? -kérdezte Kim

-Osztály, sorakozó.-szólalt meg a helyettesítő tanár.

Mindenki felállt egy sorba, Kim gyorsan átöltözött.

-Kim tesizel?

-Igen, én szoktam.

Erre mindenki nevetni kezdett. Na Lara ki kell készítened a tanárt.

-Osztály, a nevem Mr.Styles. A program, öt kör futás és foci. Na gyerünk egy kört futni.

Én leültem és néztem a többieket.

-Maga kisasszony? Futni kéne. -lépkedett mellém

-Tanár úr nem tudom, hogy mi az.

-De tudod.

-Nem én csak a focit ismerem a futást nem.

-Te most idegesíteni akarsz?

-Nem.-válaszoltam.

A többiek befejezték a futást, és focizni fogunk.

-Na a csapatkapitányok, Chris és Will. Döntsétek el,hogy ki kezd.

-Will, te kezdesz. -mondta neki Styles.

-Szépséges Lara.- odaugráltam hozzá.

-Will, meghalsz.-Chris.

-Én Kimet választom.

-Chris,Lara jobb focista mint akármelyik lány itt a suliban.-Kim

-Tudom de ő ott van és tuti,hogy vesztünk.

Mindenkit elosztottak, és elkezdtük a játékot. Will passzolt nekem ,egy gól passzt és tényleg gól lett én a meccs alatt rúgtam 6 gólt,Kim 2-t,és így nyertünk. A végére 6:2-re nyertünk. Mindenki elindult a meccs után az öltözőbe, csak engem Styles elhívott beszélgetni.

-Tanár úr hívott engem?

-Igen hívtalak. Nagyon jól focizol nincs kedved egy lánycsapatban játszani? Mert az egyik haverom most kezdett el egyet és kell egy nagyon jó játékos.

-Hát nem is tudom. Nem játszok nagyon jól.

-Te vak vagy? Most is rúgtál 6 gólt ez nagyon jó. De itt a számom ha meggondoltad magadat, akkor hívj fel engem.-és nyújtott egy papírt.

-Oké.-elvettem, és mentem az ének órára.

Bementem a terembe és leültem a helyemre. Pont csöngettek és jött be a tanár.

Prológus

Egy átlagos életem volt, és számomra van. Mikor kicsi voltam, anyukám és apukám itt hagyott engem, meg a testvéremet. Nevelő szülőkhöz kerültünk, de nem volt egy felemelő érzés. 11 évesen intézetbe kerültem és elválasztottak a testvéremtől. 16 éves koromban, csak a bajt kerestem megpróbálkoztam már érvágással  is. 17 éves korom óta, egy másik család fogadott be magához. Kimmel a legjobb barátommal, még mai napig tartom a kapcsolatot. A tesómmal nem tudom hogy mi van, de nem is érdekel. Hogy miért? Azt ígérte nekem 15 éves koromban, hogy eljön értem és együtt fogunk élni. Tudtam, hogy ez csak egy álom. Most 18 éves vagyok, és még mindig ugyan annál a családnál vagyok, aki befogadott engem egy éve. Nagyon szeretem őket, és törődnek velem. Végre találtam egy olyan családot, aki szeret engem.

 Ha kíváncsi vagy az életem további részeire akkor kövess engem!!