2014. március 15., szombat

Kezdetek



Éreztem mikor a nap fénye,a szobámba ér,és bársonyos bőrömet simogatja. Olyan meleg és gyengéd volt. Nem akarok felkelni,de muszáj lesz mert suliba kell menni. Óóóóóó de felelőtlen vagyok a családomat be se mutatom. Ők itt "anya és apa" éppen kicsomagolnak mert költöztünk.                                                
Van egy kisebbik tesóm fiú de nincs még róla képem ,de majd lesz. Ááááá találtam. Egy kicsit szerkesztetem a képet mert egy képpel mit érek semmit. Kicsi is vagány is meg szeretem is. Na anya neve: Holly,

apa neve: Joi és öcsikém neve: Will. Na ennyi elég belőlük. Jaj annyit beszélek,hogy elfogok késni a suliból. Befutottam a fürdőbe és gyorsan rendbe szedtem magamat. Gyorsan felkaptam a táskámat és lecsúsztam a lépcsőn,de szó szerint vegyétek.

-Sziasztok jó reggelt.-köszöntem hangosan.
-Jó reggelt!-mondták egyszerre.
-Joi kérhetek egy nagy szívességet?
-Ülj be a kocsiba.-fogta meg a kocsi kulcsot.
Felkaptam a szendvicsemet és gyors léptekkel mentem a kocsihoz. Beültem és vártam Joit (apát),hogy elinduljunk a suliba. Ő jött és végre elindultunk. Az út közben úgy éreztem,hogy mondani akar valamit.
-Apa mondjad.-szólaltam meg.
-Mit?-kérdezett vissza.
-Tuti,hogy mondani akarsz valamit.
-Igen azt akartam mondani,hogy nagyon szeretlek.
-Apa nem-nem-nem és nem.
-Nem is mondtam,hogy mit akarok.
-Nem vigyázok Will-re.
-Akkor jó.
Túl könnyű volt neki nemet mondani. Ez fura mert addig nem hagy amíg igent nem mondok.
-De Lara kicsim kérlek.-könyörgött.
-Apa nem.Kimmel megyek el bulizni.
-Nem mész.
-Apa!
-Kim át jöhet hozzánk és otthon buliztok.
-Jó.-adtam be a derekamat.
-Köszi.-mondta egy nagy mosollyal.
Az iskola elé értünk és pont mikor kiszálltam a kocsiból és elköszöntem apától. Elindultam a bejárat felé és akkor láttam,hogy a foci csapat akkor ér be a parkolóba. Én nem törődöm velük és inkább bementem a suliba. Mikor az ajtót nyitottam akkor mindenki köszönt.
-Szia Lara.
-Mizu Lara?
Csak úgy jöttek a köszönések mindenfelől.
-Lara!-kiabált nekem valaki.
-Kim!!-kiabáltam vissza.
-Na mizu? Akkor este bulizunk?-kérdezte csillogó szemekkel.
-Nem. Will-re kell vigyáznom, de azt mondta apa, hogy otthon bulizhatunk.
-De az nem olyan.-szomorodott el.
Eközben a szekrényeinkhez mentünk, és kivettük a könyveket az első órára. Valaki megszólalt a hátam mögött.
-Szia Lara.
-Szia Chris.
-Ma jössz bulizni?
-Nem tudunk, mert ilyen buzival nem bulizunk.-Kim
-Nyugi Kim, téged is hívni akartalak.
-Ja persze.
-Jól van Chris. Hol lesz a buli?-kérdeztem.
-Nálam lesz a buli. Majd gyertek úgy 8-ra.
-Oké. Ott leszünk.-Kim
-Már alig várom.-mondta egy kacsintással felém és elment.
-Kim, mi lesz az első óránk?
-Biológia.-válaszolta nagy mosollyal.
Elindultunk a terembe, és mindenki azt mondta,hogy a tanár lemondta a témazárót. Kim és én neki álltunk táncolni. De sajna jött a tanár. Lekellet ülni mindenkinek.
-Osztály. Ma a tesi tanár, és az ének tanár nem lesz.-mondta Mr.Black.
-Yee... nem lesz tesi és ének tanár.-szólalt meg Will.
-Will helyettesítő tanárok lesznek.
-Óóh.
Elmondta gyorsan az anyagot, és az anyag felénél Will nagyot ásított.
-Csöngessenek már.-Kim
Én ránéztem Chris-re, és ő meg rám kacsintott. Elmosolyodtam és előre néztem. Egyszerre csak a mennyek csengője, megszólalt. Végre vége a biosznak.
-Kim tesi lesz.
-Tényleg! -csillant fel a szeme. -Látjuk az új tanárt.
-Kikészítsem? Csak egy kicsit?
-Igen Lara, kérlek.
Elindultunk a tesi felé, és az öltözőbe mentünk. Én átöltöztem, és Kim szokás szerint nem tesizik. Kimentünk a pályára, és a lányok szaladtak hozzánk.
-Tudjátok ki lesz a tesi tanár?-kérdezik
-Nem. Ki? -kérdezte Kim
-Osztály, sorakozó.-szólalt meg a helyettesítő tanár.
Mindenki felállt egy sorba, Kim gyorsan átöltözött.
-Kim tesizel?
-Igen, én szoktam.
Erre mindenki nevetni kezdett. Na Lara ki kell készítened a tanárt.
-Osztály, a nevem Mr.Styles. A program, öt kör futás és foci. Na gyerünk egy kört futni.
Én leültem és néztem a többieket.
-Maga kisasszony? Futni kéne. -lépkedett mellém
-Tanár úr nem tudom, hogy mi az.
-De tudod.
-Nem én csak a focit ismerem a futást nem.
-Te most idegesíteni akarsz?
-Nem.-válaszoltam.
A többiek befejezték a futást, és focizni fogunk.
-Na a csapatkapitányok, Chris és Will. Döntsétek el,hogy ki kezd.
-Will, te kezdesz. -mondta neki Styles.
-Szépséges Lara.- odaugráltam hozzá.
-Will, meghalsz.-Chris.
-Én Kimet választom.
-Chris,Lara jobb focista mint akármelyik lány itt a suliban.-Kim
-Tudom de ő ott van és tuti,hogy vesztünk.
Mindenkit elosztottak, és elkezdtük a játékot. Will passzolt nekem ,egy gól passzt és tényleg gól lett én a meccs alatt rúgtam 6 gólt,Kim 2-t,és így nyertünk. A végére 6:2-re nyertünk. Mindenki elindult a meccs után az öltözőbe, csak engem Styles elhívott beszélgetni.
-Tanár úr hívott engem?
-Igen hívtalak. Nagyon jól focizol nincs kedved egy lánycsapatban játszani? Mert az egyik haverom most kezdett el egyet és kell egy nagyon jó játékos.
-Hát nem is tudom. Nem játszok nagyon jól.
-Te vak vagy? Most is rúgtál 6 gólt ez nagyon jó. De itt a számom ha meggondoltad magadat, akkor hívj fel engem.-és nyújtott egy papírt.
-Oké.-elvettem, és mentem az ének órára.
Bementem a terembe és leültem a helyemre. Pont csöngettek és jött be a tanár.






2014. március 7., péntek

Prológus



Egy átlagos életem volt, és számomra van. Mikor kicsi voltam, anyukám és apukám itt hagyott engem, meg a testvéremet. Nevelő szülőkhöz kerültünk, de nem volt egy felemelő érzés. 11 évesen intézetbe kerültem és elválasztottak a testvéremtől. 16 éves koromban, csak a bajt kerestem megpróbálkoztam már érvágással  is. 17 éves korom óta, egy másik család fogadott be magához. Kimmel a legjobb barátommal, még mai napig tartom a kapcsolatot. A tesómmal nem tudom hogy mi van, de nem is érdekel. Hogy miért? Azt ígérte nekem 15 éves koromban, hogy eljön értem és együtt fogunk élni. Tudtam, hogy ez csak egy álom. Most 18 éves vagyok, és még mindig ugyan annál a családnál vagyok, aki befogadott engem egy éve. Nagyon szeretem őket, és törődnek velem. Végre találtam egy olyan családot, aki szeret engem.
 Ha kíváncsi vagy az életem további részeire akkor kövess engem!!