Sziasztok!
Itt van a kövi rész, remélem tetszeni fog. És nem felejtsetek el, nyomokat hagyni magatok után! :)
Puszi, Lara xx.
'Minek keresnek engem ismeretlen számon?'-kérdeztem magamtól a szobám kellős közepén.
-Igen. Ki az?-vettem fel a telefont.
-Lara. Te vagy az?-szólalt meg egy hang
-Igen. Ki az?
-Én vagyok az, a nagyi.
-Jézusom nagyi, megijesztettél.
-Nem akartalak. Csak annyit akartam, hogy jól vagytok-e?
-Igen, és anyuék odaértek?
-Igen, most jöttek meg.
-Az jó, de nagyi nekem most mennem kell, mert készülnöm kell egy talira.
-Oké, szia puszi szeretlek.
-Én is. Szia.-és letettem
Ezt nem hiszem el, ez komoly pont most hív fel? Ebben apa van a háttérben. Ezt megjegyeztem. Felvettem a ruhát, és megcsináltam a hajamat. Most pedig, megyünk. Oké Will megkajálva, és a szobájában játszik úgy, hogy nem lesz baj. A bébiszitter egy perc és itt van, de nekem mennem kell.
-Will! Elmentem majd jövök!-kiabáltam fel
-Oké!
Futottam ki a házból és pont akkor jött Chloe a bébiszitter.
-Szia. Lara vagyok, Will fent van játszik úgy, hogy baj nem lesz.
-Szia. Oké köszi, hogy szóltál.
Na szóval megyek Kim-ér,t és onnét meg a buliba, és láthatom Chris-t. Jézusom! Lara verd ki a fejedből! Miközben ezt mondogattam magamnak, oda értem Kim-hez.
-Kim! Gyere már!-kiabáltam az ajtóban
-Megyek!-jött vissza a válasz
Kész vagyok mehetünk.
-Na végre kész vagy.
-Elmentem! Majd jövök!-és elindultunk.
Nagy beszélgetésünk közben már Chris házánál lettünk.
*Chris szemszöge*
Nagyban beszélgetek a haverokkal, mikor Lara belépett a házba. Én rögtön arra kaptam a fejemet. Jézusom, hogy lehet egy ilyen csaj mint Lara randizna velem? Lehet, hogy csak megsajnált? Majd kiderül. És most jön felénk. Mit csináljak? Elkezdtem a hajamat igazítani, meg az ingemet vagányra megcsinálni.
-Haver! Te mi a fenét csinálsz?-kérdezi Weill
-Hagyjad. Jön Lara és miatta csinálja az egészet.-Brandon
-Kuss! Brandon!-szóltam rá.
-Sziasztok.-köszönt Lara mikor odaért hozzánk.
-Szia.-köszöntünk vissza.
-Lara majd beszélnék veled négy szem közt.-szóltam neki
-Jó.
Egy lány iránt nem éreztem így mint Lara iránt. De ezt ő nem veszi észre. Miért nem? Áá... őrületbe fog kergetni engem. Itt beszél előttem, és most ha lehetne akkor most lesmárolnám.
-Chris. Itt vagy?- zökkentett ki Lara.
-Igen?
-Oké akkor élsz.
-Igen élek. Lara feljönnél egy pillanatra?
-Persze.
A lépcsőn felfelé menet gondolkoztam. Vajon, Lara tényleg igent mondott nekem a randira? Lara szépen és csendben jön utánam. Ez jó, nem? Bementem a szobámba és Lara meg jött velem együtt.
-Na, mit szeretnél?-kérdezte
-Azt akarom kérdezni, hogy tényleg eljössz vele egy randira?
-Igen tényleg.
-Akkor jó. Amúgy nagyon öhm..... csini vagy.-böktem ki nagy nehezen,
-Köszi. Te is jól nézel ki.
Én csak néztem a szemeit, és késztetést éreztem. "Csókold már meg!" Szólalt meg egy hang a fejemben. Közelebb mentem Larához, és mikor az ajkunk majdnem összeért, akkor....
-Gyertek le! Ezt meg kell néznetek.-Brandon.
-Na. Gyere Chris.-húzott maga után Lara.
Megyünk le a lépcsőn, és a szemem előtt két tanár. Ez most komoly? Lara teljesen lefagyott.
*Lara szemszöge*
Ez nem igaz? A tesóm? Az ki van zárva. Ő itt? Ellengettem Chris kezét és oda futottam.
-Louis!!!-mondtam és ő megfordult.
-Lara. Húgi!-és átölelt.
Olyan szorosan öleltem meg, hogy még a pólóját is összegyűrtem. Már a könnyek jöttek elő. Ezt nem hiszem el ő itt van. Végre egyvalakit a családomból átölelhetek. Ez a nap már jobb nem is lehetne.
-Louis. Nem is mondtad, hogy ilyen dögös a tesód.-szólalt meg Harry.
-De tanár úr!-szólaltam meg.
-Bocs! De itt már nem vagyok tanár.
-Oh. Oké.
-Oh. De hülye vagyok. Bemutatom a barátaimat.
Ő itt Zayn, Niall, Liam és végül Harry.- mutatta be az összeset.
-Oh. Kettőt ismerek.-feleltem.
-Kiket?
-Zaynt és Harryt.
-Jah.
Ezt nem hiszem el. A tesóm itt van. Az igazi. Lehet ennél jobb az életem? Biztos, de lehet rosszabb is. De azt nem akarom tudni. Louis már hiányzott. De nagyon! Már több időt lehetek vele, és ami elmaradt azt be kell pótolni.
-Lara. Kérdezhetek valamit?- Louis
-Persze.
-Nem költözöl hozzám?
Ránéztem és elmosolyodtam. Kimet néztem és ő csak azt mondta.
-Menjél!
-Tényleg? Kim.-odamentem és átöleltem.
-Na? Akkor jössz?
-Igen. Megyek. Csak....
-Csak?
-Mi lesz a nevelő szüleimmel?
-Megbeszéljük velük.
Na most az életem tényleg rendbe állt. Imádom Louist. Áá........ vele élhetek. Csak engedjék meg nekem.
-Louis. Akkor. Tényleg mehetek? Nem fogok a terhetekre menni? Mert ha igen akkor én......-nem hagyja, hogy befejezzem.
-Ne hülyéskedj velem. A húgom vagy. És mellettem a helyed.-és átölelt.
-De Louis. Nem mehetek el veled, mert itt a családom és fontosak a számomra.
-De Lara. Húgocskám. Gyere hozzám, nem ezt akartad egész életedben? Az igazi családoddal lenni?
-De. De nem tudja az igazi családom a múltamat.-mentem ki a teraszra.
-Ezért szeretném, hogy velem legyél.-karolt át.
Még beszélgettünk, és én már haza akarok menni.
-Louis. Haza viszel?
-Persze. Csak szedjük össze a többieket is.
Összekaptuk őket és indultunk is. Lerakott engem a háznál és futottam be. Levettem a cipőt és mentem a szobámba. Ott befeküdtem aludni és már álmodtam is.
