Mit is képzeltem?

Sziasztok!

Itt van a kövi rész, remélem tetszeni fog. És nem felejtsetek el, nyomokat hagyni magatok után! :)

És imádlak titeket. Tudom nagyon elhanyagoltalak titeket és bocsánatot kérek ezért hoztam még egy új részt.

Puszi, Lara xx


Csak álltunk a nappaliban és Niall még mindig szorosan ölelt magához. 
- Ne kérdezzem meg még egyszer!!-Louis üvőltött.
- Szerintem ez az aminek látszik.-mondta kuncogva Harry.
- Szerintem meg kurvára nem vicces! Niall ő a kis húgom, tegnap még elhordtad itt mindenek azért is kaptál tőlem egy eléggé nap pofont. Most meg itt csókolgatod? Ha még egyszer a közelébe mész megjárod.-ahogy ezeket a szavakat Louis kimondta azzal a mozdulattal karomat megfogva húzott fel az emeletre. 
- Neked meg eszed lehetne!!!-és rálökött erőteljesen az ágyra. 
- Louis nyugi.-szólaltam meg halkan. 
- Hogy nyugodjak meg??? Felvilágosítanál????-és még hangosabbra vette a hangját.  
- De nem vagyok süket!!!-már én is megemeltem a hangomat. 
Nem tetszett neki mert visszakézből felpofozott és arcomat megfogva sírva a földre estem.
- Tanulhatnál egy kis tiszteletet.-mondta gúnyosan.
- Te meg bárcsak meghalnál holnapra!!!-kiabáltam sírva egy pofon kíséretével felé és ki is futottam a házból. 
Hallottam, hogy valaki fut utánam és a nevemet kiabálta. De nem álltam meg  futottam olyan messzire a bátyámtól amennyire csak lehetett. Leültem egy közeli padra és ott sírtam úgy 1 órán keresztül. Ültem még ott egy kicsit utána vissza sétáltam a házba csak a nappaliban égett a villany hallgatózni kezdtem mert Niall és Liam beszélgettek és rólam volt szó. 
- Niall most a többiek Larát keresik. Ha nem csinálsz ekkora hülyeséget most nem lenne ez. -mondta Liam eléggé higgadtan. 
- Liam nem tehetek róla. Nekem tetszik Lara tegnap csak azért voltam olyan bunkó mert Louist piszkáltátok, hogy ahogy Lara ideér ráhajtotok és én nem akartam rámenősnek kinézni előtte. De akkor is az érzelmeim uralkodtak rajtam amikor megcsókoltam Larát. Nem tudom kiverni a fejemből és ha itt lenne újra megtenném.- ahogy kimondta hátraléptem és sikeresen levertem egy vázát. 

- Ki van ott? -Liam.
- Lara ugye te vagy az? -Niall. 
- Nem.- szipogva adtam választ. 
- Végre haza jöttél aggódtunk érted főleg Louis és Niall.-Liam. 
- Tényleg?-néztem Niallre miközben szedtem össze a váza darabjait. 
-Igen.-mondta elvörösödve. 
- Ez kedves tőled.-mosolyodtam el. 
- Na jóóó kis galambjaim. ezt hagyjátok abba most mert Louis-ék mindjárt itthon vannak. Szóval Lara menj fel és pihenj le. Niall te meg kerüld el egy darabig Larát legalább is ha Louis a közelben van.- adta ki a parancsokat Liam. 
Felmentem a szobámba amit még csak most látok először. Ti is szeretnétek látni? 

Hát itt van nem valami nagy ezért csak az ágyat fotóztam le nektek. De ez is tök cuki a fényfüzér akár a csillagok. Szeretem a csillagokat nézni azokra a napokra emlékeztetnek mikor először kerültem a legjobb családhoz. Hiányoznak visszamennék hozzájuk. Ültem az ágyon és megszólalt a skype a telómon. 
- Szia Hugi!-hát ki más lehetett volna Luke. 
- Szia Luke!-nagy mosollyal és nagy hanggal köszöntem vissza. 
- Mizujs szerelmem?
Ne ijedjetek meg szokott így hívni. 
- Semmi különös feléd anyuék jól vannak? Nagyon hiányoztok. 
-  Igen jól vannak és képzeld haza költöztem. 
- Tényleg? Akkor holnap tudunk találkozni?-kérdeztem izgatottan. 
- Naná a holnapi napot csak rád szánom ígérem. 
- Oksi szavadon foglak. 
-  Megbeszéltük. 
- Luke nekem most mennek kell hosszú napom volt. 
- Menj csak aludj jól holnap találkozunk puszi. 
- Jóéjt! Puszi!-szomorúan tettem le a telefont.       
- Ki volt az?-szólalt meg valaki az ajtómból. 
   A szerelmed? 
- Niall nincs is szerelmem? Luke-ra gondolsz? Dehogy járnék vele meg téged mit érdekel? 
- Jó hogy mondod a csók azt nem gondoltam komolyan számomra csak egy kis csaj vagy.- ezzel a mondattal hagyta el a szobám ajtaját. 
Ekkora tuskót!! Komolyan mondom én nem kértem, hogy smároljon le!! És igen srácok ezt mind hangosan mondom most ki!!! Egy köcsög most már kimondom. Egy púp a Földön egy csótány az emberiségben!!! Nem is idegesítem magamat jobban. Lefeküdtem az ágyra és egy óra elteltével arra keltem, hogy egy hatalmasat dörrent az ég. Szakadt az eső és valaki vagy valami dobálja az ablakomat. 
- Ki vagy mi a fene dobálja az ablakomat?- keltem fel nagy nehezen. 
Oda sétáltam az ablakhoz és egy kapucnis alak. Kinyitottam a cuki ablakomat és hangból megítélve Chris az. 
- Chris mit keresel itt?
- Hiányoztál és látni akartalak.
- Gyere az ajtóhoz beengedlek.
- Nem. mert van egy fa felmászok.-és elkezdett felmászni.  
- Te nem vagy normális kitöröd a nyakad.-akadtam ki. 
Sikeresen felért. Csúram víz volt. 
- Chris nem vagy normális.-közben törölgettem a haját.
- Tudom de hiányoztál és egyik pillanatban megfogtam magam és elindultam hozzád gyalog.-nézett már mosolyogva. 
- Ez kedves tőled.-mondtam elpirulva miközben a nyakára tettem a törölközőt.
- Ilyenkor vagy a legszebb mikor zavarba jössz.-végig simította az arcomat és megállt az államnál. 

- Chris. 
- Igen? 
- Szeretlek.-végre kimondtam.
- Én is szeretlek.-és megcsókolt.
Csókolóztunk állva a szoba közepén. Csókunk közben  beletúrtam a hajába és olyan jó érzés volt. Az ő reakciója egy mosoly volt. 
- Olyan rég vártam erre.-mondta ki szenvedélyesen.
Elkezdett velem menni az ágyam felé. A lábam beleért az ágyba és ráestünk. Még így sem váltunk szét. A keze a pólóm alá vándorólt és a mellemet kezdte el markolászni. Ez a tette belőlem egy mély nyögést váltott ki. a keze egyre jobban lentebb ment még a gatyám gombjához nem ért. 
- Lara szabad?-kérdezte meg. 
- Akarlak.-mondtam ki zihálva.
Tarkón fogtam és csókoltam meg szenvedélyesen. Levette rólam a pólót melltartót meg a gatyát szóval mindent. Meztelenül feküdtem a teste alatt. Megszabadult a saját ruháitól is. A szemembe nézett és belém vezette magát. Bele haraptam a számba és egy nagyot felnyögtem. De most itt befejezem a storyt. Későbbiekben részletesen beszámolok nektek.